További információk a képhez
1953. A Lenin körút és a Majakovszkij utca sarkán: Taxi, moci, talán: BMW? Talán összeütközés?
A rendszám 5 karakteres .
A képen szereplők ma 75- 115 évesek. A közlekedési lámpa sem utolsó .
És az út: kockakő. A Közért élelmiszerboltot jelenti a budapestieknek szinte mind a mai napig, de kevesen tudják, hogy valójában a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. nevének rövidítése volt.
Nagy tisztelettel felhívom minden kedves látogató figyelmét Sárdi Zoltán hozászólására, amit az egyszerűség kedvéért egy az egyben idézek:
(Lásd az egykor közkeletű pesti kocsmai beszólást: "Lecsaplak, mint a taxiórát")
A fuvardíj-jelző készülék a személy- és tehertaxikon nem a vezető oldalán, hanem a kocsi jobb oldalán kívül helyezkedett el. Ha leintették, vagy a telefonon fuvart kapott a kocsi, a vezetőnek - ha nem akart kiszállni és körbe menni - jobbra az ablakon kinyúlva kellett ''lecsapni' (elindítani) a taxamétert.
Kis piros fémzászló állt függőlegesen, fehér ('SZABAD') felirattal, amit 90-180 fokban kellett lehajtani (vagy - az erős rugójának köszönhetően - inkább lecsapni) amikor ('Foglalt') volt a kocsi. A fuvar végén 3/4 állásba kellett fordítani ('Fizető') - ekkor már az óra nem ketyegett, nem nőtt a fuvardíj - a pénz átvétele után egy negyed fordulattal újra függőlegesre kellett állítani és akkor ismét 'SZABAD'-ot mutatott a zászló.
Minden körbefordítás 1 fuvar/egység volt - amit számkorongok rögzítettek (mint a hagyományos km-órák) - ugyanúgy, mint az össz km-t, 'hasznos km-t és a bevételt Ft-ban. Ezeket mindig jegyezni kellett a menetlevélen, továbbá minden műszak végén a garázsba történő beálláskor az 'óraleíró' (ez egy komoly, bizalmi állás volt!) felírta az adatokat.
Az órát (zászlót) Visszafelé nem lehetett forgatni - reteszelve volt - tehát nem volt lehetőség eltitkolni egy-egy fuvart (saját zsebre fuvarozni). A rendőrök és az ellenőrök figyelték és messziről látták, hogy szabad-e, vagy éppen foglalt a taxi. Gyakran ellenőrizték, összevetették a menetlevél és az óra adatait.
Apám tehertaxis volt - az első 6 egyike! - az '50-es évek második felében és a '60-as évek elején mindig vele voltam (óvodába sosem jártam) és - ha már a 'jobb egyben' ültem - az én tisztem volt a taxióra kezelése... ;-)
Nagy köszönet még Gyökhegyi Bánknak is a hozzáadott információért!!
A rendszám 5 karakteres .
A képen szereplők ma 75- 115 évesek. A közlekedési lámpa sem utolsó .
És az út: kockakő. A Közért élelmiszerboltot jelenti a budapestieknek szinte mind a mai napig, de kevesen tudják, hogy valójában a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. nevének rövidítése volt.
Nagy tisztelettel felhívom minden kedves látogató figyelmét Sárdi Zoltán hozászólására, amit az egyszerűség kedvéért egy az egyben idézek:
(Lásd az egykor közkeletű pesti kocsmai beszólást: "Lecsaplak, mint a taxiórát")
A fuvardíj-jelző készülék a személy- és tehertaxikon nem a vezető oldalán, hanem a kocsi jobb oldalán kívül helyezkedett el. Ha leintették, vagy a telefonon fuvart kapott a kocsi, a vezetőnek - ha nem akart kiszállni és körbe menni - jobbra az ablakon kinyúlva kellett ''lecsapni' (elindítani) a taxamétert.
Kis piros fémzászló állt függőlegesen, fehér ('SZABAD') felirattal, amit 90-180 fokban kellett lehajtani (vagy - az erős rugójának köszönhetően - inkább lecsapni) amikor ('Foglalt') volt a kocsi. A fuvar végén 3/4 állásba kellett fordítani ('Fizető') - ekkor már az óra nem ketyegett, nem nőtt a fuvardíj - a pénz átvétele után egy negyed fordulattal újra függőlegesre kellett állítani és akkor ismét 'SZABAD'-ot mutatott a zászló.
Minden körbefordítás 1 fuvar/egység volt - amit számkorongok rögzítettek (mint a hagyományos km-órák) - ugyanúgy, mint az össz km-t, 'hasznos km-t és a bevételt Ft-ban. Ezeket mindig jegyezni kellett a menetlevélen, továbbá minden műszak végén a garázsba történő beálláskor az 'óraleíró' (ez egy komoly, bizalmi állás volt!) felírta az adatokat.
Az órát (zászlót) Visszafelé nem lehetett forgatni - reteszelve volt - tehát nem volt lehetőség eltitkolni egy-egy fuvart (saját zsebre fuvarozni). A rendőrök és az ellenőrök figyelték és messziről látták, hogy szabad-e, vagy éppen foglalt a taxi. Gyakran ellenőrizték, összevetették a menetlevél és az óra adatait.
Apám tehertaxis volt - az első 6 egyike! - az '50-es évek második felében és a '60-as évek elején mindig vele voltam (óvodába sosem jártam) és - ha már a 'jobb egyben' ültem - az én tisztem volt a taxióra kezelése... ;-)
Nagy köszönet még Gyökhegyi Bánknak is a hozzáadott információért!!
Jelenlegi és régebbi nevei:
1990-től Teréz körút, 1950-től Lenin körút, 1882-től Teréz körút, 1860-as évektől Vas utca (Eisen Gasse)- Forrás: Fortepan 17959), orig: MAGYAR RENDŐR
-
Ezúton kérjük tisztelt látogatóinkat, hogy amennyiben tovább kívánják adni a weboldalunkon/Facebook oldalunkon látható képeket és az ezekhez tartozó információkat a saját weboldalukon, vagy valamely Facebook oldalon, akkor azt az alábbi szöveg mellékelésével tegyék:
"A képekhez tartozó információk a www.ilyenisvoltbudapest.hu honlapról származnak."
És a 'lecsapható' TAXIÓRA!!!
(Lásd az egykor közkeletű pesti kocsmai beszólást: "Lecsaplak, mint a taxiórát")
A fuvardíj-jelző készülék a személy- és tehertaxikon nem a vezető oldalán, hanem a kocsi jobb oldalán kívül helyezkedett el. Ha leintették, vagy a telefonon fuvart kapott a kocsi, a vezetőnek - ha nem akart kiszállni és körbe menni - jobbra az ablakon kinyúlva kellett ''lecsapni' (elindítani) a taxamétert.
Kis piros fémzászló állt függőlegesen, fehér ('SZABAD') felirattal, amit 90-180 fokban kellett lehajtani (vagy - az erős rugójának köszönhetően - inkább lecsapni) amikor ('Foglalt') volt a kocsi. A fuvar végén 3/4 állásba kellett fordítani ('Fizető') - ekkor már az óra nem ketyegett, nem nőtt a fuvardíj - a pénz átvétele után egy negyed fordulattal újra függőlegesre kellett állítani és akkor ismét 'SZABAD'-ot mutatott a zászló.
Minden körbefordítás 1 fuvar/egység volt - amit számkorongok rögzítettek (mint a hagyományos km-órák) - ugyanúgy, mint az össz km-t, 'hasznos km-t és a bevételt Ft-ban. Ezeket mindig jegyezni kellett a menetlevélen, továbbá minden műszak végén a garázsba történő beálláskor az 'óraleíró' (ez egy komoly, bizalmi állás volt!) felírta az adatokat.
Az órát (zászlót) Visszafelé nem lehetett forgatni - reteszelve volt - tehát nem volt lehetőség eltitkolni egy-egy fuvart (saját zsebre fuvarozni). A rendőrök és az ellenőrök figyelték és messziről látták, hogy szabad-e, vagy éppen foglalt a taxi. Gyakran ellenőrizték, összevetették a menetlevél és az óra adatait.
Apám tehertaxis volt - az első 6 egyike! - az '50-es évek második felében és a '60-as évek elején mindig vele voltam (óvodába sosem jártam) és - ha már a 'jobb egyben' ültem - az én tisztem volt a taxióra kezelése... ;-)
ld.: http://iwiw.hu/i/Sardi-A-Zoltan-8974320/kepek/profil/kep/103945541
Üdv.: 'SAZ BP'
Szia Zoli ismét ! Köszönöm szépen a többi kedves látogató nevében is ezt a kis novellát ! Ez valami őrületes volt !
Üdv : Papinho