1941, Eskü út (Szabad sajtó út), 4., (1950-től  5.) kerület

További információk a képhez

1941, Eskü út (Szabad sajtó út) a régi Erzsébet híd pesti hídfőjénél! A háttérben a Belvárosi plébániatemplom.  Az úton a nyitott peronú Beszkárt festésű 17-es villamos, aminek az alján látható a tolórács. (Arra az esetre, ha valaki a villamos elé kerülne.) Mögötte egy "Stuka",  mellette pedig a "harcsabusz" a kockaköves úton.
Vajoni ez a személyautó? Talán BMW?
Ami pedig a balos közlekedést illeti:
1941. július 6-án hajnali három órakor Budapest és környékének kivételével az egész országban, majd pedig november 9.-én hajnali 3 órakor Budapesten és környékén is át kellett térni a jobboldali közlekedésre!

Jelenlegi és régebbi nevei:

1948-tól Szabad sajtó út, 1898-tól Eskü út
  • Forrás: Internet, Facebook

Korábbi hozzászólások (3)

Sebestyén Mihály
A felvétel szinte biztosan 1940-ben készült. A legelső Stuka ugyanis ekkor állt forgalomba, és éppen a Rákóczi úti 44-es viszonylaton. Azonban, a túl sűrű forgalom miatt, kiváló menetdinamikai tulajdonságait itt kihasználni nem lehetett, ezért nagyon hamar átcsoportosították más vonalakra, alighanem még ugyanabban az évben. Ha nem, akkor 1941, de a baloldali közlekedés miatt ennél későbbi már semmiképpen sem lehet.
2013. április 26. 08:17
Sebestyén Mihály
Egy gondolat a képen látható MÁVAG "Harcsa" autóbuszról. A 2000-es évek elején a BKV-nak még volt egy, romos állapotban lévő járműve ebből a típusból. Felújításra várt, amire persze nem volt pénz. Emiatt, a vállalat akkori vezetése a felújításra várú muzeális járművek megsemmisítéséről döntött. Ekkor - 2006-ban - vágták szét cég egyetlen IK-620-asát, valamint a felújításához donorbusznak megvásárolt másik, nem BKV eredetű 620-ast is. Lángvágó áldozata lett a Harcsa is, mely ennek a típusnak a legeslegeslegutolsó!!! fellelhető példánya volt. Mivel nem szeretnék "kimoderálódni", nem mondanám el a véleményem arról az "úriemberről", aki annak ellenére döntött a járművek megsemmisítéséről, hogy gyűjtők, közlekedésbarátok többször is vételi ajánlatot tettek a járművekre, hogy megmentsék azokat a biztos pusztulástól. A történetről bővebb információt a VEKE honlapján - www.veke.hu - A gyalázat napja - muzeális járműveket semmisített meg a BKV címen találhatnak az érdeklődők.
A MÁVAG TR-5-ösből több mint 200 darab volt a FAÜ-nél, egy sem maradt fenn belőle, bár ezeket mind felhasználták a FAÜ csuklósok építéséhez. Az IK-60-asból azonban 507 darabot vásárolt a FAÜ, de sem szólóban sem FAÜ csuklósként nem maradt fenn belőle egy sem. A trolibuszüzem mind az 54 FAÜ csuklósa megsemmisült. Egyetlen IK-60-asa is csak azért nem lesz az enyészeté, mert annak a Szegednek a közlekedési vállalata újította fel, melynek trolihálózatán ez a típus sohasem közlekedett! Az IK-620-asból 935 darabot vásárolt a FAÜ és a BKV, mindet szétvágták. Az IK 556 és IK 180-as típusok több száz példánya egy üzemképtelen 556-os kivételével megsemmisült, az egyetlen üzemképes 180-as is miskolci eredetű...
"Természetesen" nincs már meg a 260-as és a 280-as prototípusa sem, azt hogy előbbit múzeumi megőrzés helyett étkeztetőbusszá kell átalakítani, valószínűleg egyedül az az elvtárs gondolta így, aki erről döntött.
Ezek csak a buszok. De említhetném a MILLFAV szétvágott királyi szalonkocsiját, az óbudai trolibusz mindhárom megsemmisített kocsiját vagy a troligarázsban még meglévő, de már majdnem teljesen szétrohadt MTB-82-es trolibuszt is.
Így vigyáz ez a város az értékeire.
Ilyen is volt Budapest...
2013. április 26. 08:48
László Dorogman
László Dorogman
Kedves Mihály,
miközben osztozom jogos felháborodásában, halkan megjegyeznék valamit. A 70-es első felében az NDK-ban jártam egyetemre, akkoriban a déli megyékben még rengeteg Ik-55 futott. Ezek - enyhén szólva - nem voltak népszerűek a helyi lakosság körében. Német szobatársam úgy emlegette őket, mint "Rache Ungarns am deutschen Volk" - azaz a magyarok ezzel a busszal, pontosabban annak exportálásával álltak bosszút a német népen az elveszített világháborúért. A 180-as típusról viszont már ő is elismeréssel beszélt - városunk, Karl-Marx-Stadt helyi közlekedésében éppen akkor álltak forgalomba vadonatúj 180-asok, fehér fényezéssel, a budapesti ezüst sávot a német kivitelen piros helyettesítette.
De a lényeg: 2010 őszén Berlinben jártam, s a Wilhelmstrassén, kőhajításnyira a Spree folyó hídjától egy hátborzongatóan szép Ikarus 55-t pillantottam meg (sajnos nem volt nálam fényképezőgép). Rendszáma: IK-A 55 volt (az első két betű német földön a várost vagy járást jelöli - az IK az Ilmkreis nevű thüringiai járás betűjele. Az 55-t viszont nyilván tudatosan választotta ki a tulajdonos). A busz úgy nézett ki, mintha tegnap jött volna ki a mátyásföldi gyárból! Amivel csak azt akarom mondani, hogy a németek - akik igazán nem rajongtak ezért a típusért - többre becsülik a régi magyar buszokat, mint nálunk a FAÜ, BKV és társaik. Ez az, ami igazán elszomorító, amikor az ember régi felvételeken lát egykor nagy szériában gyártott buszokat, villamosokat, s aztán megtudja, hogy még hírmondó sem maradt belőlük, csak azért, mert valami főokos szétbontásra, beolvasztásra ítélte őket.
2014. január 05. 22:33