1960-as évek, Kőrösi Csoma Sándor  út és a Halom utca sarok, 10. kerület

További információk a képhez

1960-as évek. Köbánya (a régi) Kőrösi Csoma Sándor út és a Halom utca sarok. A híres-hírhedt Makkhetes! Eme kocsmáról mondta Hofi Géza az emlékezetes mondatait, miszerint: mamanyima-mamanyima, uraim a hordó nem áll meg!...

Jelenlegi és régebbi nevei:

Kőrösi Csoma Sándor sétány, Kőrösi Csoma Sándor út
  • Forrás: Internet, Facebook
  • Ezúton kérjük tisztelt látogatóinkat, hogy amennyiben tovább kívánják adni a weboldalunkon/Facebook oldalunkon látható képeket és az ezekhez tartozó információkat a saját weboldalukon, vagy valamely Facebook oldalon, akkor azt az alábbi szöveg mellékelésével tegyék:
    "A képekhez tartozó információk a www.ilyenisvoltbudapest.hu honlapról származnak."

Korábbi hozzászólások (6)

Péter Gárdos
Péter Gárdos
Nevezetes máj és pacal fogyasztásra specializálódott hely volt. Ott kitűnően készítették ezeket az ételeket. Ott ettem először pacalt, és ennek köszönhetően az óta is szeretem. Fizetés napon többször felkerestük, amikor a Fehérnemű gyárban dolgoztam. akkoriban ez szokásos volt úgynevezett munkahelyi kollektívákban.
2013. május 21. 10:17
Péter Uitz
Péter Uitz
A MAKK HETES!!!! A László Gimiből hazafelé /Kosáredzés után // in memoriam Gyimesi család// mindig,ha volt pémzünk ,megittunk egy korsó jaffát, egy töpörtyüs pogival .... mennyei volt!!! Ugye Bóócz Nándi????
2013. szeptember 15. 15:52
Sándor Lengyel
Sándor Lengyel
A pacal és a resztelt máj mellett a csontvelő piritósal volt a Remikszeseknek a csúcs. Egy adag 6 forint rá 2 korsintó kőbányai világ os, De szép volt!
2013. október 18. 08:09
István Szollil
István Szollil
Így igaz, a Sörgyárból hazafelé, néha én is benéztem.
2013. november 02. 17:05
Ilona Kertészné Horváth
Ilona Kertészné Horváth
Én sok fatányérost ettem ott amikor éjszakára mentünk a Műszénbe dolgozni.
2013. november 06. 23:41
Dr.Palkonyay Gábor
Kedves Uitz Péter! A baj nem ez volt, hanem az, - Isten nyugosztalja szegény Gyimesi Tanár Urat! - amikor győztes meccs után a tanár-edző vitte be a csapatot (15-16 éves gyerekek voltunk!) sörözni a Makkhetesbe...
Egy másik történet: Ötödéves medikus koromban - hetvenes évek közepe -. a mentőtiszti tanfolyamon rendszeresen adott elő az OMSZ egyik akkori vezető mentőtisztje a tanfolyam résztvevőinek. Akkor már nem állt a Makkhetes, mert áldozatul esett a kőbányai városközpont rekonstrukciójának. Barátommal, aki úgyszintén egykori László diák, sőt kosaras volt (Orgoványi Laci) mi is ott ültünk a hallgatóság soraiban, amikor a nevezett mentőtiszt a "kedves" nosztalgikus élményeitől vezérelve, majdnem hogy fátyolos szemmel, elmesélte a hallgatóságnak, hogy bizony egykor, a "hősi" időkben a Markó utcai mentőközpontban minden este(!) külön készenlétben állt egy mentőkocsi, arra az esetre, ha hívnák Kőbányára, a Makkhetesbe! Hozzátette azt is, hogy ritka eset volt ha nem kellett kimenniük. Hát ilyen "híres" hely volt régen a mi kedvelt Makkhetesünk...
2013. november 07. 11:36