1955, Váci utca

1955, Váci utca 20., és egy autó a "túlvilágról". Egy Chrysler Windsor személyautó, természetesen diplomata rendszámmal.
Érzékletes, hogy mindössze egy hölgy tekint a kirakatok felé, a többiek az úttesten parkoló autót csodálják. Megértem őket. Én magam is ezt teszem csaknem 60 évvel később...!
Mögöttük, fölöttük figyelemre szinte alig érdemes a töltőtoll üzlet, pedig...
A töltőtoll az íróeszközöknek egy különleges kasztja. 
A libatollat váltotta fel a tintatartóba mártogatható, cserélhető fejű töltőtoll. Aki ezzel szépen megtanult írni, nos az én időmben, az 1960-as évek elején az kaphatott egedélyt az akkoriban elterjedő golyóstoll használatára. Később, jó érzékkel valaki rájött, hogy egy ilyen tollal aláírni bármit is, az nagyon elegáns dolog. Aztán golyóstoll ide, vagy oda, az ekkor már töltőtoll nevű eszköz újjáéledt. Ma már nem kell mártogatni, mert egy tintával töltött patronnal működik. Viszont nagyon elegáns. Én is kaptam ilyet.
A következő (remélhetőleg milliós nagyságrendű) üzleti ajánlatot ezzel fogom aláírni...
Egy kis plusz, amit én kihagytam, de itt van Ambrus Szántai Sárközi jóvoltávól: A libatollat valóban a cserélhető fejű toll váltotta fel, de az NEM TÖLTŐTOLL volt!! Az iskola év kezdetén a tanszerek között előírták, hogy vásároljunk 2 db 363-as tollbetétet és minimum 1 db tollszárat. A tintatartó a dupla iskolapadba volt beépítve és a pad felső részén egy horonyba helyeztük a tollat, amikor nem írtunk. A töltőtoll, mint egy kis injekciós tű szívta fel a tintát és a dugattyús részéből folyt a tollhegybe. Eleinte a rossz minőségű hegyek sűrűn eltörtek, akkor aztán minden csupa tinta volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy finom érzékre volt szükség az íráshoz, de mi gyerekek rányomtuk. Ezért sokáig nem is engedték az iskolában használni. Nagyon nem keseregtünk, mert olyan drága volt, hogy szóba sem jöhetett.